Nem az a lényeges, hogy valaki megbotlott-e, és ha igen, hányszor tette. Az a mérvadó, hogy képes-e jóvátenni a hibát. Van-e benne elég alázat, van-e benne szelíd engedelmesség. Akkor kegyelmet kap. Aki vétett, már alámerült a tengerfenékre. Nem ismeretlenek már előtte önnön mélységei.
A szeretetet nem befolyásolják a külső körülmények. Akkor sem, ha kintről szemlélve nincs létjogosultsága. Bentről nézve az időn túli egybeolvadás mámorát és bizonyosságát jelenti. Nincs sürgetés, nincs türelmetlenkedés. Nincs ígéret, nincs számonkérés. A földi szabályok átlényegülnek. Lelke közelsége a mindennek értelmet adó. Nem ejt kétségbe a hiány érzése, ha földi viszonylatban sok idő telik el, amíg újra láthatom. Addig is magamban hordom, és érzem áldásos hatását. A semmi az enyém vagy a minden? Hálás vagyok érte, ha a kapu elé érkezve beléphetek ebbe a lefinomult világba. Megmutatja magát a bársonyos tapintású világ. Mintha megérkeztem volna valahová, ahonnan nincs kedvem továbbállni…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: