Démonjaimmal küzdöttem… Elég volt egyetlen nekem szánt mondatot meghallaniuk, hogy lecsapjanak. Egyetlen mondat, és máris hallottam gúnyos kacajukat, hogy na ugye, na ugye, tudtuk mi, hogy megint besétálsz a csapdába. Röhögnek, vihognak, fitogtatják a nem létező hatalmukat. Le kell őket állítanom. Le kell őket győznöm.
Túl sok energiát visz belőlem ez a démon harc. Pocsék napokat élek meg ilyenkor. Nagy sereget küldök ellenük, mikorra végre lefáradnak és elhúznak a színről. Mikorra letisztul a kép előttem, hogy talán nem is bántásnak szánta valaki azt a mondatot. Csak én értettem úgy. Mert magányos vagyok… Végtelenül magányos…
Arra figyelsz amire nem kéne, és nem figyelsz arra amire kéne.