Botladozom a rögös talajon… Tudtam, hogy nem könnyű járni rajta, mégis felkészületlenül ért. Támadásként élem meg, ha nehézségek tolulnak elém. És már kúsznak is elő a borongós gondolatok. Beleringatom magam önző kis világomba és módszeresen bizonygatom, hogy lám, lám, micsoda sorsüldözött vagyok. És mivel nagyon jó ebben a puha fészekben, nehezemre esik kimászni belőle.
Pedig az út adott, a terv világos, a cél finoman körberajzolódik. Talán nem is a tudat szintjén aratja sikereit. Az érzés a fontos. Érzem, hogy ezt az ügyet akarom szolgálni…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: